5.a Erzsébet-tábor osztálykirándulás

2022. 09. 26

Osztályunk, Erzsébet tábor keretein belül, 2022.09.14-16.-a között Zánkán kirándult. Amolyan csapatépítő kirándulásnak szántam, mert annak ellenére, hogy négy éve tanítom a gyerekeket, testnevelés órán, vagy sportversenyeken kívül nem igazán ismertem Őket, mint közösség. Úgy éreztem szerencsés lehet, ha egyből képet kapok a jelenlegi helyzetről, és látom, merre kell haladnunk a közös úton. Szülői segítséggel, mindössze egy hátizsákkal és némi élelemmel szálltunk fel a vonatra, ami hatalmas segítség volt, mert a tömött vonaton, a földön összekuporodva utaztunk másfél órát. Szerencsére az idő kegyes volt, és engedte, hogy érkezés, és egy kiadós ebéd után a Balaton parton sétálgatva – bátrabbak megmártózva – pihenjük ki a viszontagságos utazást. Délután számháború várt ránk, amit nagyon élveztek a gyerekek, és kellőképp felpörgetett állapotba indultunk az esti koncertre. Ez kitartott késő estig, olyannyira, hogy még egy esti párnacsata is belefért a koncert után a házunk előtt! Másnap már borúsabb időre ébredtünk, de délelőtt egy előadást hallgattunk meg a színház terembe, délután pedig a sportos csapatépítő programot bevitték a szervezők a sportcsarnokba, így egyedül a trambulin maradt el, amit persze nagyon vártunk, de majd legközelebb. Az előadást, a már elhunyt Erőss Zsolt hegymászó felesége, Sterczer Hilda tartotta. Képekkel illusztrált, tartalmas, szórakoztató, és kifejezetten inspiráló másfél óra volt, ami a gyerekeknek is nagyon tetszett. Ebéd után a csapatépítő vetélkedő is tartalmas volt, két csapat versenyzett először szökdeléssel egybekötött „kő-papír-olló” feladattal, majd kooperatív ernyős feladat volt és kötélhúzás, a végén pedig „nudliverés”, ami talán az egyetlen játék volt, amit én kihagytam volna ekkora korosztálynál. Az eső eközben szakadatlanul esett, így a trambulin helyett szobák közti Activity vetélkedőt tartottunk, ahol Anna néni és Gábor bácsi mutogatta, vagy magyarázta el a feladványokat. Az estét, hatalmas buli zárta, ahol mi is zárásig tomboltunk. Az estét már nyugalmasabban zártuk, hamar elaludtak a gyerekek. A harmadik napon reggeli után indultunk haza, és amíg szülői segítséggel átmentünk kisebb csoportokba egy másik vasútállomásra, hogy kényelmesen utazzunk, akit érdekelt, megnéztük a Haditechnikai Parkot. Így végül minden igényt kielégítő napokkal a hátunk mögött, jólesően elfáradva érkeztünk haza. A képek magukért beszélnek, folytatás pedig következik… 😉