Határtalanul!
Erdélyi út Rákóczi nyomában (HAT-19-01-0300) – BGA Zrt. támogatásával, a Határtalanul! hetedikeseknek pályázat segítségével megvalósult programunk 2020-ban
Erdélyi út Rákóczi nyomában
HAT-19-01-0300
A BGA Zrt. támogatásával, a Határtalanul! hetedikeseknek pályázat segítségével iskolánk
egy újabb csoportja utazhatott Erdélybe március elején.
- nap: Indulás és odaút
4:45-kor jött a busz a Kápolnásnyéki iskola elé. Bepakoltunk, ezután fölszálltunk, leadtuk a
személyit és helyet foglaltunk, elindultunk az utunkra. Az első tervezett, hosszabb megállónk
már délután a Király-hágónál volt. Leszálltunk, tájképeket készítettünk, majd indultunk is
tovább. Csucsánál Ady Endréről és Boncza Bertáról szólt a beszámoló, és láthattuk a költő
egykori kastélyát is. Útközben meghallgattunk egy kiselőadást Erdélyről, láttuk a Tordai –
hasadékot, megismerkedtünk a kapcsolódó Szent László-legendával is. Bánffyhunyadon a
templomba sajnos nem tudtunk bemenni, mert felújítják, így azt csak kívülről láttuk. Pár órával
később megérkeztünk Kolozsvárra, ahol a Házsongárdi temetőben Dsida Jenő sírboltjára
kötöttünk szalagot, elolvastuk a sírfeliratot, majd ezt követően elénekeltük a magyar és a
székely Himnuszt. Utána megnéztük a Fő téri Mátyás-szobrot és a régi falromokat is, valamint
a fogadót, ahol egykor Bem József szállt meg az erdélyi hadjárat alatt. Elhangzott egy Wass
Albert és egy Dsida Jenő vers is. Megálltunk Körösfőn, megnézni a Körös eredetét, a kis forrást.
Este megérkeztünk Oroszhegyre, ahol Gyöngyi néni és Attila bácsi megmutatta a szállást.
Elfogyasztottuk a vacsoránkat, lefürödtünk és lefeküdtünk aludni. - nap: Petőfi útján; Korond és környéke
Reggeli után elindultunk, majd egy jó órával később megérkeztünk a fehéregyházi Petőfi
Múzeumba, ahol Petőfi Sándor életéről néztünk meg egy kisfilmet. Utána körbejártuk a
múzeumot, Petőfi szobránál szalagot kötöttünk és elszavaltuk a Nemzeti dalt. A turulmadárral
díszített tömegsírnál előadást hallgattunk a turulról, szerepéről a nemzeti mondailágunkban és
történelmünkben. Ezt követően Petőfi kútját, majd Petőfi körtefáját néztük meg. A körtefánál
Székelykeresztúron szalagot kötöttünk, a Bem József emlékoszlopnál Bem apó életét mutatta
be egy diáktársunk. Ezt követően a buszon meghallgattunk Petőfiről egy kiselőadást.
Szejkefürdőre vezetett utunk, ahol vasas vizű forrást kóstoltunk, felsétáltunk a
székelykapuparkba, végül pedig Orbán Balázs sírjára kötöttünk szalagot, majd elénekeltük a
székely Himnuszt. Séta közben megismerkedhettünk a különböző székelykapukkal is.
Visszamentünk a szállásra, ahol megebédeltünk. Ebéd után elmentünk Korondra, ahol Józsa
János bácsi személyesen fogadott minket, és elmesélte a korondi fazekasság történetét. Ezután
lehetett helyben készített tárgyakat vásárolni. Korondon még elmentünk a Csiga-dombhoz, ahol
sós vizű forrás folyt az aragonit falból. Gyönyörű kilátás nyílt a dombtetőről. A nap utolsó
programjaként Farkaslakán Tamási Áron sírjához zarándokoltunk, emlékszalagot kötöttünk. - nap: Gyilkos-tó, Békás-szoros
Délelőtt szabad programunk volt. Többen részt vettek a reggeli misén a helyi katolikus
templomban, mások a Portya – faluismereti vetélkedő kérdéseit próbálták megválaszolni a
településen sétálva. Délben megebédeltünk, és utána elindultunk… Megálltunk egy gyors fotóra
Zeteváraljánál a víztározónál; itt csoportkép is készült. Pongrác-tetőn is megálltunk,
gyönyörködtünk a több helyen még havas hegycsúcsokban, fotóztunk, majd mentünk tovább.
A következő megálló a Gyilkos-tó volt. Megállt a busz, meghallgattunk egy kiselőadást, ezután
pedig lementünk megnézni a tavat és a Szent István-szobrot, amit székesfehérváriak állítottak.
Fotóztunk, sétáltunk, csodáltuk a tájat. Itt lehetett kürtőskalácsot vásárolni. A Gyilkos-tótól nem
messze végigsétáltuk a Békás-szorost a Békás-patak mentén: kis csoportokban haladtunk, hogy
biztonságos legyen a séta. Egy helyen lemehettünk egészen a patakhoz is. Innen a hazafele úton
megálltunk Madéfalvánál, ahol emlékszalagot kötöttünk a madéfalvi veszedelem tiszteletére
állított emlékoszlopon, utána pedig elénekeltük a székely Himnuszt. Gyönyörűen szólt, mert
velünk volt az oroszhegyi kántor bácsi is, aki erős hangjával nagyon szépen vezette a kórust.
Sötét volt, de az emlékmű ki volt világítva több reflektorral, így nagyon szépen látszott. Amint
visszaszálltunk a buszra, elhangzott két kiselőadás: egy a Madéfalvi veszedelemről, egy pedig
Csíksomlyóról és a csíksomlyói búcsúról. Tolvajos-tetőn és Csíksomlyón átutaztunk, mert
nagyon késő lett. Amint visszaértünk a szállásra, megvacsoráztunk és összepakoltuk a
cuccainkat. - nap: Hazaút, Déva, Arad
A szokásos 7:30-as reggelinél csomagoltunk magunknak szendvicset is, majd elindultunk
hazafelé. Egy nagyon hosszú út után megérkeztünk Déva várához, ahol készítettünk egy
csoportképet, de a vár sajnos nem volt nyitva. Még három óra utazás után megérkeztünk az út
utolsó helyszínéhez, ami Aradon, a vesztőhelyen az aradi vértanúk kivégzésének tiszteletére
állított emlékoszlop volt. Elhangzott Vörösmarty Mihály Átok című verse. Szalagot kötöttünk,
elénekeltük a magyar és a székely Himnuszt. Visszaszálltunk a buszra, majd elhangzott egy
kiselőadás az Aradi tizenháromról. Ezzel zártuk utunk tanulmányi programját, s készültünk a
hazaérkezésre. Hazafele a határon egy picit várnunk kellett, de probléma nélkül átjutottunk.
Énekeltünk a buszon, beszélgettünk, többen már akkor vágytunk vissza Székelyföldre. Végül
egy közös énekléssel, a tanult dalokkal zártuk az utat közeledve Kápolnásnyékhez. Megható
volt még kísérőink számára is, amikor spontán, ám együtt, szépen énekelte a csoport a Szózatot.
„Ez jó mulatság, férfi munka volt.” (Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban)
Bár a tervezettnél a koronavírus miatt két nappal korábbal kellett hazajönnünk, élmény volt így
is. Ott, köztünk, a buszon s Oroszhegyen nem volt pánikhangulat, akkor még semmi
problémánk nem adódott, s a későbbiekben sem volt egészségügyi gondunk az utazás miatt.
Jó, hogy elmentünk!
Kísérőink és vendéglátóink igyekeztek minél többet adni, minél többet megmutatni Erdély
szépségeiből a 4 nap alatt is. Megtanultuk, s már értjük is, hogy „Magyarnak lenni hivatásunk!”
Köszönjük!
