Határtalanul!
Természetjárás és élményprogramok Gömörben, Szepességben a Bányavidéken és Kelet-Felvidéken (HAT-KP-1-2024/1-001474)
A BGA Zrt. támogatásával, a Határtalanul! program tanulmányi kirándulás hetedikeseknek pályázat segítségével iskolánk 7.a osztálya utazott Felvidékre 2025.03.17-21. között.
Az utazásra felkészülten indult 27 tanuló és 3 kísérő pedagógus, hiszen osztályfőnöki órákon már előre megbeszélték a kirándulás részleteit, a célját és a tematikát. A kísérők Kővölgyi Szilvia, Szigeti Csenge és Tőzsér Mónika voltak. A pályázat megvalósulását a Csillagösvény utazási iroda segítette.
- nap Odautazás
A kaland hétfőn 7 órakor kezdődött. Ekkor gördült ki az autóbusz az iskola parkolójából az utazókkal. Az első programig hosszú volt az út, de izgalommal várták a megérkezést. Fülekkovácsi nem messze van a határtól, itt a helyi magyar alapiskola lett az első felvidéki célpont. Ebben a kis iskolában bemutatkozott Kápolnásnyék és az iskola a 23 alsós tanulónak. A kis települést és az iskolát elektronikus játékkal (Kahoot!) ismerhették meg a 7.a tagjai, mely édes nosztalgiát ébresztett mindenkiben a gyakran használt alkalmazás iránt. Kis vendéglátás és ajándékcsere után folytatódott az út a Füleki várhoz. Itt sok információt nyújtott a tárlatvezetés és a kilátás is pazar volt a vár tornyából. A vár alatt húzódó óvóhely a II. világháború időszakának állít emléket.
Rövid buszozás után Szilicei fennsík jégbarlangját ismerték meg. Még a melegedő tavaszban is hatalmas jégcsapok lógnak a barlang falairól, mert ide nem süt be a nap, sokkal hidegebb van mindig, mint a szurdokon kívül. Európa legalacsonyabban fekvő (503m) Világörökség jégbarlangja ez.
Késő délután érkezett a csoport Rozsnyóba, II. Rákóczi Ferenc fejedelmi központjába. A Bányászok terén Andrássy Franciska emlékművét és a fölötte magasodó őrtornyot mindenki megnézte, míg a néhány utcányira induló zsolnai porcelánból készült Kálvária dombra csak néhányan mentek fel.
A szállásra terv szerint 19.00-kor érkezett a busz. A szobák elosztása után finom vacsorát fogyaszthattak el a megfáradt utazók. Levezető szabadprogram után jött a megérdemelt pihenés. - nap Abaúj-Torna
Korai mozgásos ébresztővel telt a reggel néhány sportolónak, akik jó terepet találtak a faluszéli fogadó mellett. Bőséges reggeli és az ebédcsomag felvétele után elindult Kassára a csapat. Felvidék egyik meghatározó városa bővelkedik látnivalóban. Koszorúzás II. Rákóczi Ferenc 1906-ban hazahozott szarkofágjánál, a Szent Erzsébet dómban. A városközpontban számos magyar vonatkozású nevezetességet is mutatott az idegenvezető, mint például Márai Sándor háza, az Andrássy és a Forgách palota, emellett látható volt Európa első zenélő szökőkútja és a Nemzeti színház is.
Szabadprogram után a cél Tőketerebes volt, ahol az Andrássy kastélyt, az angol és francia parkokat és a családi mauzóleumot is bemutatták.
Kicsi buszozás után a mozgást a Szalánci várrom meghódítása jelentette, ahonnan szintén csodás a kilátás a tájra.
Vacsora után kézműves foglalkozáson Szerencsefát készítettek a tanulók, melyet gyöngyökből és drótokból alkothattak meg. - nap Gömör
Korai mozgás és reggeli után gyalogtúrát tett a csapat a Szádelői fennsíkon. A fennsíkra vezető út egy szurdokon vitt át, mely hideg és szűkös volt, meredek sziklafalak között, morajló patak mentén vezetett fel. Közben a Cukorsüveg-hegy 105 méteres szabályos formáját is láthattuk. Felérve a napsütésben felszíni karsztos formák és ördögszántás szabdalta út vitt a tornai várromhoz.
A 12 km-es túra végén várt a busz, és indult Csetnekre, ahol a gótikus evangélikus templomnak ismerték meg a történetét. Előtte a téren érdekes, vasból készült lóitató is volt, melynek vize fagyott volt délutánra.
Innen Beretkére vezetett az út Beretkei Edit néni tájházába, ami teljes keresztmetszetet adott a felvidéki falusi tárgyakról, tevékenységekről (méhészet) és a háborúk alatti és utáni életről a kisebbségi létben. Pár perces sétával a helyi templom is elérhető volt, ami előtt egy világháborús óvóhely is épült. A buszhoz kerülőt tett a csapat, mert egy kis barlang is van Beretke határában.
Vacsora után fakultatív program várt, a busz megvilágította pályán az íjászattal ismerkedtek a gyerekek. - nap Szepesség
Ismét korai mozgás és reggeli. Utána Késmárk felé indult a busz. Itt Thököly Imre múltját mutatta be a vezető, szarkofágjára került iskolánk koszorúja. Összehasonlíthatták a tanulók Késmárk két evangélikus templomját, melyek építészetileg nagyon különböznek. A régebbi csupán fából készült, felkerült a Világörökségek listájára. A késmárki vár udvarán ragyogó napsütésben telt az ebédidő, fogytak a szendvicsek.
Az ebédet egy 8 km hosszú, igen különleges túrával vezette le a társaság. A Tamásfalvi kilátóhoz vasláncos és lépcsős, jeges-havas turistaúton juthat el az érdeklődő, de a természetes kilátó kárpótol a nehézségekért. A Hernád néhol a talpak alatt 10-15 m mélységben zúdul le a hegyről.
A kimerítő túra és hócsata után jól esett a vacsora és a pihenés. - nap Hazaút
A kései reggeli és összepakolás után már csak egy program volt hátra. Búcsút intett a 7.a Szádalmás- Granárium Panziónak, ami a tartalmas napok bázisa volt. Betlérre vitt a hazaút. Itt tartalmas, érdekes tárlatvezetés mutatta be az Andrássy család épen maradt kastélyát rengeteg eredeti tárggyal és berendezéssel. Még múmiát is tartottak. Az utolsó felvidéki órát a kastély parkjának felfedezése töltötte ki.
Ezután néhány óra alatt elhagytuk Szlovákiát és hazafelé indult a csapat.
Összességében elmondható, hogy a várva várt kirándulás nagyszerűen sikerült. A történelem, a kultúra és a természeti értékek mellett a játék, a mozgás és a csapatépítés is fontos szerepet kapott, sokféle élménnyel gazdagodva tért haza mindenki.
Erdélyi út Rákóczi nyomában (HAT-19-01-0300) – BGA Zrt. támogatásával, a Határtalanul! hetedikeseknek pályázat segítségével megvalósult programunk 2020-ban
Erdélyi út Rákóczi nyomában
HAT-19-01-0300
A BGA Zrt. támogatásával, a Határtalanul! hetedikeseknek pályázat segítségével iskolánk
egy újabb csoportja utazhatott Erdélybe március elején.
- nap: Indulás és odaút
4:45-kor jött a busz a Kápolnásnyéki iskola elé. Bepakoltunk, ezután fölszálltunk, leadtuk a
személyit és helyet foglaltunk, elindultunk az utunkra. Az első tervezett, hosszabb megállónk
már délután a Király-hágónál volt. Leszálltunk, tájképeket készítettünk, majd indultunk is
tovább. Csucsánál Ady Endréről és Boncza Bertáról szólt a beszámoló, és láthattuk a költő
egykori kastélyát is. Útközben meghallgattunk egy kiselőadást Erdélyről, láttuk a Tordai –
hasadékot, megismerkedtünk a kapcsolódó Szent László-legendával is. Bánffyhunyadon a
templomba sajnos nem tudtunk bemenni, mert felújítják, így azt csak kívülről láttuk. Pár órával
később megérkeztünk Kolozsvárra, ahol a Házsongárdi temetőben Dsida Jenő sírboltjára
kötöttünk szalagot, elolvastuk a sírfeliratot, majd ezt követően elénekeltük a magyar és a
székely Himnuszt. Utána megnéztük a Fő téri Mátyás-szobrot és a régi falromokat is, valamint
a fogadót, ahol egykor Bem József szállt meg az erdélyi hadjárat alatt. Elhangzott egy Wass
Albert és egy Dsida Jenő vers is. Megálltunk Körösfőn, megnézni a Körös eredetét, a kis forrást.
Este megérkeztünk Oroszhegyre, ahol Gyöngyi néni és Attila bácsi megmutatta a szállást.
Elfogyasztottuk a vacsoránkat, lefürödtünk és lefeküdtünk aludni. - nap: Petőfi útján; Korond és környéke
Reggeli után elindultunk, majd egy jó órával később megérkeztünk a fehéregyházi Petőfi
Múzeumba, ahol Petőfi Sándor életéről néztünk meg egy kisfilmet. Utána körbejártuk a
múzeumot, Petőfi szobránál szalagot kötöttünk és elszavaltuk a Nemzeti dalt. A turulmadárral
díszített tömegsírnál előadást hallgattunk a turulról, szerepéről a nemzeti mondailágunkban és
történelmünkben. Ezt követően Petőfi kútját, majd Petőfi körtefáját néztük meg. A körtefánál
Székelykeresztúron szalagot kötöttünk, a Bem József emlékoszlopnál Bem apó életét mutatta
be egy diáktársunk. Ezt követően a buszon meghallgattunk Petőfiről egy kiselőadást.
Szejkefürdőre vezetett utunk, ahol vasas vizű forrást kóstoltunk, felsétáltunk a
székelykapuparkba, végül pedig Orbán Balázs sírjára kötöttünk szalagot, majd elénekeltük a
székely Himnuszt. Séta közben megismerkedhettünk a különböző székelykapukkal is.
Visszamentünk a szállásra, ahol megebédeltünk. Ebéd után elmentünk Korondra, ahol Józsa
János bácsi személyesen fogadott minket, és elmesélte a korondi fazekasság történetét. Ezután
lehetett helyben készített tárgyakat vásárolni. Korondon még elmentünk a Csiga-dombhoz, ahol
sós vizű forrás folyt az aragonit falból. Gyönyörű kilátás nyílt a dombtetőről. A nap utolsó
programjaként Farkaslakán Tamási Áron sírjához zarándokoltunk, emlékszalagot kötöttünk. - nap: Gyilkos-tó, Békás-szoros
Délelőtt szabad programunk volt. Többen részt vettek a reggeli misén a helyi katolikus
templomban, mások a Portya – faluismereti vetélkedő kérdéseit próbálták megválaszolni a
településen sétálva. Délben megebédeltünk, és utána elindultunk… Megálltunk egy gyors fotóra
Zeteváraljánál a víztározónál; itt csoportkép is készült. Pongrác-tetőn is megálltunk,
gyönyörködtünk a több helyen még havas hegycsúcsokban, fotóztunk, majd mentünk tovább.
A következő megálló a Gyilkos-tó volt. Megállt a busz, meghallgattunk egy kiselőadást, ezután
pedig lementünk megnézni a tavat és a Szent István-szobrot, amit székesfehérváriak állítottak.
Fotóztunk, sétáltunk, csodáltuk a tájat. Itt lehetett kürtőskalácsot vásárolni. A Gyilkos-tótól nem
messze végigsétáltuk a Békás-szorost a Békás-patak mentén: kis csoportokban haladtunk, hogy
biztonságos legyen a séta. Egy helyen lemehettünk egészen a patakhoz is. Innen a hazafele úton
megálltunk Madéfalvánál, ahol emlékszalagot kötöttünk a madéfalvi veszedelem tiszteletére
állított emlékoszlopon, utána pedig elénekeltük a székely Himnuszt. Gyönyörűen szólt, mert
velünk volt az oroszhegyi kántor bácsi is, aki erős hangjával nagyon szépen vezette a kórust.
Sötét volt, de az emlékmű ki volt világítva több reflektorral, így nagyon szépen látszott. Amint
visszaszálltunk a buszra, elhangzott két kiselőadás: egy a Madéfalvi veszedelemről, egy pedig
Csíksomlyóról és a csíksomlyói búcsúról. Tolvajos-tetőn és Csíksomlyón átutaztunk, mert
nagyon késő lett. Amint visszaértünk a szállásra, megvacsoráztunk és összepakoltuk a
cuccainkat. - nap: Hazaút, Déva, Arad
A szokásos 7:30-as reggelinél csomagoltunk magunknak szendvicset is, majd elindultunk
hazafelé. Egy nagyon hosszú út után megérkeztünk Déva várához, ahol készítettünk egy
csoportképet, de a vár sajnos nem volt nyitva. Még három óra utazás után megérkeztünk az út
utolsó helyszínéhez, ami Aradon, a vesztőhelyen az aradi vértanúk kivégzésének tiszteletére
állított emlékoszlop volt. Elhangzott Vörösmarty Mihály Átok című verse. Szalagot kötöttünk,
elénekeltük a magyar és a székely Himnuszt. Visszaszálltunk a buszra, majd elhangzott egy
kiselőadás az Aradi tizenháromról. Ezzel zártuk utunk tanulmányi programját, s készültünk a
hazaérkezésre. Hazafele a határon egy picit várnunk kellett, de probléma nélkül átjutottunk.
Énekeltünk a buszon, beszélgettünk, többen már akkor vágytunk vissza Székelyföldre. Végül
egy közös énekléssel, a tanult dalokkal zártuk az utat közeledve Kápolnásnyékhez. Megható
volt még kísérőink számára is, amikor spontán, ám együtt, szépen énekelte a csoport a Szózatot.
„Ez jó mulatság, férfi munka volt.” (Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban)
Bár a tervezettnél a koronavírus miatt két nappal korábbal kellett hazajönnünk, élmény volt így
is. Ott, köztünk, a buszon s Oroszhegyen nem volt pánikhangulat, akkor még semmi
problémánk nem adódott, s a későbbiekben sem volt egészségügyi gondunk az utazás miatt.
Jó, hogy elmentünk!
Kísérőink és vendéglátóink igyekeztek minél többet adni, minél többet megmutatni Erdély
szépségeiből a 4 nap alatt is. Megtanultuk, s már értjük is, hogy „Magyarnak lenni hivatásunk!”
Köszönjük!
