Más szemmel, más lábbal – Érzékenyítő délután az alsó tagozaton
2026. 05. 13
Hogyan lehet egy délután alatt megtanulni, mit érez az, aki nem lát, vagy aki mankóval közlekedik? Iskolánk alsó tagozatosai különleges kalandba vágtak: játékos feladatokon keresztül tapasztalhatták meg az elfogadás és az empátia fontosságát.
A program célja az volt, hogy a gyerekek ne csak halljanak a fogyatékossággal élők mindennapjairól, hanem – a játék erejével – egy kicsit „bele is bújjanak a bőrükbe”. Az aula és a termek erre a délutánra egy-egy különleges érzékelési zónává alakultak át.
Mezítláb a természetben – a folyosón is
A délután egyik legnépszerűbb állomása a beltéri mezítlábas tanösvény volt. A gyerekek cipőiktől megszabadulva, talpukkal érzékelték a különböző felületeket: a sima kavicsokat, a szúrósabb kupakokat és a puha szöveteket. Ez a feladat ráébresztette őket, hogy a tapintás mennyi információt ad a világról, ha figyelünk rá.
Próbatételek és érzékszervek
A közös programok során a diákok négy fő kihívással néztek szembe:
- Akadálypálya extrákkal: Volt, aki bekötött szemmel, a társa vezetésére hagyatkozva ment végig a bóják között, és volt, aki mankóval próbálta leküzdeni a fizikai akadályokat.
- Titkos illatok és hangok: Egy-egy feladatnál csak az orrukra vagy a fülükre támaszkodhattak a gyerekek. Rejtélyes illatokat és mindennapi zajokat kellett azonosítaniuk, ami komoly koncentrációt igényelt.
- Activity szavak nélkül: Meglepő volt látni, milyen ügyesen megértették egymást a tanulók puszta mutogatással is, megtapasztalva a jelnyelv és a gesztusok erejét.
Mesék és filmek a megértés szolgálatában
- Az 1–2. évfolyamosok varázslatos mesék világába utaztak. Olyan történeteket ismertek meg, amelyek hősei bár valamiben különböznek társaiktól, bátorságukkal és kedvességükkel példát mutatnak. A mesék után színes rajzokkal örökítették meg élményeiket.
- A 3–4. évfolyamosok rövid, elgondolkodtató filmeket néztek meg, amelyek valós helyzeteket mutattak be. A vetítést követő beszélgetésen kiderült: a gyerekek rendkívül nyitottak és megértőek, ha a segítségnyújtásról van szó.
Miért fontos ez?
Az ilyen délutánok segítenek abban, hogy diákjaink ne félelemmel vagy távolságtartással, hanem természetes segítőkészséggel forduljanak azok felé, akiknek nehezebb a mozgás, vagy másképp érzékelik a világot.
Köszönjük minden résztvevőnek és segítőnek ezt a felejthetetlen, tanulságos napot!
